Andreát úgy kezelték mint a szemetet, már nem kellett, így bedobták egy lakatlan ház udvarára egy rossz hátizsákban. Mikor hívott a szomszéd és kimentünk a helyszínre, láttuk hogy a kutya csont és bõr, a nyakán kikopva a szõr, látszott hogy eddig láncon tartották. Szegény kutya teljesen meg volt zavarodva, a szomszéd szerint már 2 napja lehetett ott, el sem mozdult a vaskaputól, mert hátul a szomszéd kutyája ugatott rá, aki át tudott hozzá menni. Andrea elõször nagyon ugatott és vicsorgott, de aztán hamar megbarátkoztunk vele. Néhány kedves szó után gyorsan felfogta, hogy segíteni akarunk rajta!

Paulát egy falu szélén, a vasútállomásnál rakták ki. A kutyust a bokorban alig vettük észre, aztán mikor hívogattuk és jött felénk, akkor láttuk, hogy az egyik elsõ lába teljesen el van deformálódva és a hátsókkal is gond van, nem tudott stabilan állni. A Klinikán többszöri mûtéttel tudták helyrehozni a lábait.

Nellát és 3 kölykét 2 falu között felejtették az út szélén, Északkelet-Magyarországon. A hölgy szerint, aki hívott bennünket, már legalább egy hete ott volt a négy kutya. Amikor odaértünk a mama kutya éppen valami dögöt evett és vitte a kölykeinek. Az anyuka nagyon barátságos volt, viszont a kiskutyák nagyon féltek az embertõl, így õket nem volt könnyû megfogni, de végül sikerült!

Jacquelin "gazdái" elköltöztek és a kutyát magára hagyták egy oszlophoz kötözve étlen szomjan. A kutyus nem tudta ahogy odaértünk, hogy hogyan mondja: "Ugye elvisztek innen emberek?".

Jacky-t egy nap a család másik kutyája, egy komondor megharapta. Jacky-nek súlyos sérülései lettek, a család bevitte a kórházba a kutyust, a combcsont fejét a bal hátsó lábán el kellett távolítani. A mûtét megtörtént, Jacky kész volt hazamenni, így hát várt a klinikán egy ketrecben a gazdikra... 4 héten át! Még csak nem is érdeklõdtek utána, hogy hogyvan, és persze nem jöttek érte, hogy õt haza vigyék... Így szóltak nekünk a kórházból és mi átvettük a kis drágát, hogy olyan családot keressünk neki aki többé nem hagyja el.

Tamarát egy fõút mellett találták... A fotók magukért beszélnek, a csontsovány állapottól már felfekvései is voltak. Nemrég szült a jelek szerint, és még folyamatosan vérzett is emiatt. Tamara nagyon barátságos emberrel, kutyával egyaránt. Mára felépült és már rá sem lehet ismerni.

Borához hívtak, aki egy árok alá fialt. A kicsik már 5-6 hetesek voltak, így elkezdtek járkálgatni az úttesten. Borának a szõre annyira el volt hanyagolva, hogy alig volt rajta szõr. A mamát elsõ alkalommal amikor kimentünk nem tudtuk megfogni, annyira félt, viszont a 4 kicsit nagy nehezen ki tudtunk csábítani a lyukból. Második alkalommal teljesen mélyre mentek a híd alá, így nem sikerült segíteni. Az egyik szomszéd segített a többi megfogásában, meleg levessel csalogatta ki õket.

Aladin belezuhant egy nyitott aknába egy elhagyott udvaron, innen mentettük ki õt! A kutyus annyira halálra volt rémülve miután hazavittük, hogy a helyét, ahol aludt a jelenlétünkben 5 napig nem hagyta el, ha mi ott voltunk. Õ összerezzent minden apró zajra. Azóta sokat fejlõdött és segített neki, hogy látta, más kutyákkal lehet egy nyugodt helyen.

A rendõrség hívott bennünket egy házhoz, ahol 2 csontsovány kutyát találtak. A gazda bezárkózott a házba, öngyilkosságra gyanakodtak. Kiderült, hogy a férfi nem követett el öngyilkosságot, csak magára zárta a házat három napra, a kutyák kitudja mióta nem ettek....Õ szellemi fogyatékos volt és siket, akit a családja elhagyot néhány hete. Mindkét kutyát elhoztuk.