Scarlette-t 2013. január 5-én láttuk elõször, de nagyon rémült volt, nem lehetett megközelíteni, valószínûleg akkor tették ki. Egy nappal késõbb ugyanott feküdt egy fa alatt és szép lassan már meg lehetett közelíteni.

Egy házaspár látta meg az úttesten rohangálni, megálltak és 2 órán keresztül ott voltak vele, míg elértek minket és kiértünk a helyszínre. Nagyon félt... Már akkor láttuk, hogy a kutyus sokat nem láthat, emiatt is lehet ennyire rémült. A kajás módszer kudarcot vallott és mivel sötétedett, továbbá igen nagy volt a forgalom, mi meg az út közepén próbáltuk befogni, pokrócot dobtunk rá és úgy fogtuk meg. Így is sikerült megharapnia az alapítvány egyik tagjának a kezét. Mára kiderült, hogy mindkét szemére teljesen vak, mûtét segítene, de nincs ideiglenes befogadó aki hosszú hónapokon keresztül bevállalná hogy visszahordja 2-3 naponként a kezelésre, továbbá a mûtéthez sincs elegendõ pénzünk.

Telefonon értesítettek minket, hogy valahol Besenyõtelek után egy kutya fekszik az úton. Kétszer bejártuk a Besenyõtelek és Poroszló közti 15 kilométert és csodával határos módon találtuk meg. Bevittük kórházba, sokktalanítva lett, kapott infúziót. Sok bordája törött és a lába is. Még aznap este felvitettük az állatorvosi egyetemre, ahol megmûtötték. Mára már jobban van.