Gyöngyös mellõl hívtak minket, hogy egy tangazdaságban rendszeresen bántalmazzák az ott élõ pulit. Az ott dolgozók sikeresen és békésen megoldották a kutya elhozatalát, miközben – pár óra leforgása alatt – nekünk kellett helyet találni Nero-nak.

Örültünk, mert eszünkbe jutott egy házaspár, aki minden áron pulit szeretett volna. A gyakorlatban azonban nem ment minden ilyen simán, ugyanis az úr úgy kezdte el mustrálni szegény állatot, mint régen a lovakat a vásárban; nem tetszett neki, hogy meg van nyírva, kifogásolta a pofaszõrének a növési irányát, és eldöntötte, hogy Nero nem is fajta tiszta puli. Ezek után – az utcán állva szerencsétlen állattal – ismételten adódott egy ötletünk, ami ismételten nem vezetett megoldásra, nem oldotta meg a helyzetet. Egy hét elteltével hívtak Gyöngyösrõl, hogy találtak Nero-nak gazdát, de mikor megérkeztünk, közölték, hogy a kedves és felelõsségteljes hölgyemény visszamondta az egész örökbefogadást, mert nem konzultált idõben az anyukájával, akinek éppen vitte volna a kutyát és akinek éppen nem állt szándékában kutyát örökbefogadni. Nero jelenleg ideiglenesen egy tanyára került, több kutya és cica társaságában él, és azóta is keresi végleges gazdáját.