Péntek de. kaptunk egy bejelentést, miszerint a Városi Könyvtár elõtt fekszik sebesülten egy kutya. Egyikünk meg tudta oldani, hogy munkaidõben kimegy, és legalább megnézi az állatot, hogy milyen állapotban van.

Bal hátsó combján egy diónyi nagyságú seb volt, tisztán lehetett látni a húsát. A munkaidõnk lejárta után visszamentünk hozzá, de már nem találtuk ott. Ezt követõen rendszeresen visszajártunk arra a helyre, de sajnos Kófic soha nem volt ott.
Egy hét múlva – éppen egy rühös, kóbor cicát keresve – találtunk rá egy bokros környéken a városban, begubózva a bokrok közé. Elõször menekült elõlünk, de mivel borzasztó éhes volt, egy kis kutyakonzvervvel sikerült megállásra késztetnünk. Sebe még mindig tátongott és a bordái is kivoltak, annyira le volt fogyva. Sikerült betenni az autóba és másnap az állatkórházban kiderült milyen szerencsésnek mondhatja magát; sebe „szép” volt, a gennyesedés elkerülte, mert folyamatosan tisztult magától, és a csontja sem törött. Ennek ellenére nagy fájdalmai voltak, ami fokozatosan eltûnt, sebe pedig hihetetlen módon és rohamos ütemben elkezdett összeforrni.

Kóficnak ritka szerencsésen végzõdött a kóborlása, reméljük, hogy végre hamarosan szeretõ otthonban élhet.