Mezõtárkány és Egerfarmos között találtak egy alom (4) kölyökkutyát, de az anyjukat sajnos nem sikerült megfogniuk, mert félt. Másnap ott találták lelõve. A kicsik közül egyik Németországba, a másik Tarnamérára, a harmadik pedig Maklárra került. Bazsi még most is várja végleges gazdáját.

A füzesabonyi körforgalomnál bóklászott egy fajtatiszta spániel, amikor észrevettem a félhomályban. Szõre össze volt csomósodva a fûtõl és nagyon félt, amikor fel akartam venni. Legalább egy 5-6 napos telefonálgatás után, miután a kutyának sem kellett, elvitték a spániel mentõsök Budapestre. Ezek után pár héttel jelentkezett a vélhetõen volt gazdája, aki viszont nem vállalta a kutya további kezelését (egyik dobhártyája be volt szakadva, mint kiderült) és azt sem, hogy felmegy érte Budapestre.

Mindezek után pár nappal több bejelentés között az önkormányzattól is telefonáltak, hogy az állomás területén raktak ki 3 testvért, kb. 4 hónapos fekete, középtermetû kutyákat, akik a pad alatt húzták meg magukat. Az egyik Ózdra került ideiglenes befogadóhoz, a másikat – hihetetlen módon – valaki még aznap örökbefogadta, a harmadik pedig szintén ideiglenes befogadóhoz került Füzesabonyba. Mint kiderült ez utóbbinak pár hete eltörött az állkapcsa és az egyik lába is, ami már kezdett rosszul összeforrni, ezért nem is volt mûthetõ.

Több bejelentés érkezett füzesabonyiaktól, hogy egy zsemle színû kutyát látnak folyamatosan a régi ÁFOR-nál, a Duropack környékén, az út mellett. Amikor kimentem megnézni, valóban az út mellett bóklászott Molly, de nem engedett a közelébe. Ekkor elkezdõdött a türelemjáték és felnyitottam egy konzervet, aminek a segítségével lépésrõl-lépésre közelebb csalogattam a kutyát. Egy óra múlva már elértem azt, hogy megengedte magát fogni (bár nagyon félt és lapult). Ekkor még nem tudtam, hogy hol is helyezem el valójában, de a telefonok meghozták a sikert és egy állatbarát maklári hölgy fogadta be ideiglenesen 3 kutyája mellé.

Gypsy-t egy gyár területének a parkolójában eresztették szélnek, ki volt éhezve és valami olajos anyaggal le volt öntve. A gyár tulajdonosának engedélyével el tudtuk õt helyezni az ott üresen álló kennelben és hónapokon keresztül szinte minden nap jártunk hozzá a kennelt takarítani és etetni, míg egy nap nagyon megtetszett valakinek a honlapunkon és be is fogadták.

Pannit a kisebbségtõl mentettük. Amikor rátaláltunk, a pár napos kölykeivel együtt az épület törmelékek és üvegek közé volt kikötve, víz és élelem nélkül. Jelenleg egy panzióban várja, hogy örökbefogadható legyen Németországban.

Mivel egy süket dalmata már nem kell a szaporítónak, ezért szerencsétlen állat az utcán köt ki fiatalon, szinte még kölyökként.

Pötyi is ilyen sorsa jutott és csak reménykedni tudunk, hogy a jelenlegi gazdáinak lesz annyi értelme, hogy nem szaporítják tovább.

Szutyi is ekkor tájt bukkant fel Füzesabonyban, annyira rühösen, hogy a fülei már porladtak szét a vartól, ha hozzáértünk. Sokáig tartott még rendbehoztuk, és az egyik nagy állatbarát hölgy segítségével már olyan állapotban fogadták õt örökbe, hogy szó szerint nem lehetett ráismerni.

A kisebbségtõl mentettünk két kutyát, akik folyamatosan az úton voltak, egyikõjük már olyan rossz állapotban egyik nap, hogy fel sem tudott állni. Kiderült, hogy elkapta a parvo vírust, infúzióra kellett tenni, mert másképpen nem élte volna túl.
Maci azóta már szerencsésen szeretõ gazdákra talált, egy idõs házaspár fogadta örökbe.

A másik kutyát pedig, hihetetlen viszontagság és idegesség árán, ami szó szerinti harcot jelentett az ottani egyik lakóval (akinek egyébként semmi köze nem volt a kutyához) ideiglenes befogadónál tudtuk elhelyezni. Az ott maradt anyakutyának az ivartalanítása folyamatban van, a kölykének pedig azóta is próbálunk igazi gazdát találni, miközben folyamatosan segítjük õket élelemmel és orvosi ellátással.

Ez a hónap elég eseménydús volt, ami a kidobott kutyákat illeti…
Körit 2-3 hónapos korában dobták ki a füzesabonyi körforgónál, egy írszetter kutyát 2 cicával együtt pedig egy gyár területén kívül hajítottak ki, mint a megunt rongybabát.
Topit a határban találták 2 hónapos korában, egy rossz dobozban és egy kötéllel mellette – a jóindulatú illetõ lehet, hogy az utolsó pillanatban gondolta meg magát? Bohócot már felnõtt korában unták meg és tették ki az útra.

Sorsuk mindegyikõjüknek jobbra fordult, legrosszabb esetben is ideiglenes befogadónál várják az igazi gazdát.

Andi sorsa nagyon sok kutyáéhoz hasonló volt Magyarországon; gazdái hagyták az úton kóborolni, ha bent volt az udvaron, akkor pedig 1 méteres láncon, fedél nélkül az esõben és sokszor víz nélkül tartották. Ezt látva beszéltünk a gazdákkal, vittünk láncot, nyakörvet és beszereztünk egy hordót is ól hiányában. Andi azonban vemhes lett és a közeli út alá fialt.

Nagy küzdelem és fejtörés után sikerült elhelyeznünk egy ideiglenes helyre és hamarosan érdeklõdtek is iránta, hogy örökbefogadnák.

Szindi, egy nagy testû, kuvasz keverék kutyus már 1 hete bóklászhatott Füzesabonyban, amikor egyik nap szembe jött velünk egy forgalmas úton. Az autóból kiszállva nem lehetett megközelíteni, mert félt, de amikor egy 10 perc múlva konzervvel felszerelkezve mentem vissza a környékre, már odamerészkedett hozzám. Nagyon rossz fizikai állapotban találtam rá, lesoványodva, a szõre összeragadva, bûzlött a dögszagtól és rühös is volt.

Szegény sorsa elég viszontagságos volt még addig is, amíg végleg örökbefogadták, mert egyik ideiglenes helyrõl a másikra cipeltük, de az örökbefogadójánál most már arany élete van. Sok kutya megirigyelhetné az életét, annyira szeretik.