Szerencsésnek mondható az a három kutyus, akik német gazdiknál élhetik le életüket, a sanyarú sors után most már kiegyensúlyozottan és boldogan.

 

Ellie-nek, aki egy fajta tiszta német vizsla, nagyon hányatatott sorsa lehetett, mielõtt tudomást szereztünk kóborlásáról. Egy kis nyomozás után kiderült, hogy a gazdája, aki vadászni használta a kutyát (és akinél valószínû meg is sérült a kutya) odaajándékozta valakinek, aki ismételten túladott rajta. A szerencsétlen állat így vetõdött egyik helyrõl a másikra, mígnem egy füzesabonyi kocsma nyitott udvarán kötött ki, ahol az állatszeretõ tulajdonos ideiglenesen elszállásolta és felvette velünk a kapcsolatot. Amikor kimentünk megnézni a kutyát, egy szép, visszahúzódó szuka kutyust találtunk, aki a bal elsõ lábát nem tudta használni, mert befelé fordulva, jóval a föld felett bemerevedve tudta csak tartani. A késõbbi vizsgálatokkor kiderült, hogy a kutyának tele van söréttel a válla, és a lábán már mûtéttel sem tudnak segíteni. Ráadásul vemhes is volt, amit mi akkor még nem láttunk rajta.

 

Brigi már nagy hassal, a várható szülés elõtt nem sokkal került hozzánk, mi vittük ivartalanítani. Mezõtárkányban az utcán kóborolt, ivartalanítás után pedig ideiglenes helyen lett elhelyezve egy szûkös körülmények között élõ, de az állatok iránt annál nagyobb szeretettel bíró hölgynél, aki addig vigyázott rá, míg örökbe nem fogadták. Jelenleg egy másik kutyus mellett él egy idõsebb házaspárnál, és egy gyönyörûen kialakított udvaron szaladgálhat (még a házba is bejáratosak).

 

Pannit a kisebbségtõl mentettük. Egyik család adta a másiknak, mint a megunt ruhadarabot. Amikor rátaláltunk, két napos kölykeivel feküdt az építkezési törmelékek és törött üvegdarabok között, nyakán egy háromujjnyi vastag nyakörv. Még számunkra is megdöbbentõ volt, hogy a kutya mindezek után is feltétel nélkül bízott az emberben és a leghálásabb kutyák egyike, akivel valaha találkoztam.