Nem tudom, hogy a kétségbeesés vagy a felháborodás érzõdött inkább a telefonáló hölgy hangján, amikor hívott, hogy elmondja mit lát. Egy gyerekkel találkozott, aki éppen egy kutyát próbált maga után vonszolni az úton, a kutya nyakában egy drótkötéllel. Ismételten ott álltunk a szokásos kérdés elõtt: „hová tesszük a kutyát, ha befogadjuk?”.

 

A hölgy, aki már akkor ideiglenesen ellátott 2 kutyánkat, végül bevállalta a lelkileg és fizikailag is összetört kutyát harmadiknak. A szerencsétlen állat gerince hullámzott a bõre alól és szó szerint vissza volt maradva a fejlõdésben. Lábra nem tudott állni, annyira fájlalta, ezen kívül tele volt sebekkel. Mivel a cigány gyerek nem tiltakozott, betették a kocsiba és a hölgy segítségével azonnal beszállítottuk Egerbe. Az állatorvos nem javasolta még a röntgen felvételek készítését sem, olyan rossz fizikai állapotban látta a kutyát. Azt viszont valószínûsítette, hogy két lába is törött egy korábbi baleset következményeként.

 

Mindezek után két nõ hozzálátott, hogy a Timón ideiglenes helyéül szolgáló udvaron található disznóólra kaput csináljon és az ott lévõ két másik kutyától elszeparálja az új jövevényt. Mindezt térdig érõ sárban, félhomályban, több órán keresztül. A kálvária még közel sem ért véget, az elkövetkezendõ hetek arról szóltak, hogy megfelelõ helyet találjunk a kutyának; az ideiglenes kapu nem bizonyult praktikusnak, így Timónt össze kellett ereszteni a másik két kutyával. Eleinte nem is volt semmi gond, de a másik kan kutya végül még sem tudta Timónt tolerálni, így szegény kutyát költöztetni kellett. Szerencsére találtunk neki egy kennelt bizonytalan idõre. Sajnos ez a hely sem bizonyult hosszú életûnek, ezért Timón pár hét múlva ismét költözött.

 

Kérlek támogasd az ilyen és hasonló mentéseket, hiszen pénz nélkül nem gyógyítanak az állatorvosok sem. Ne hidd, hogy te csak keveset tudsz adni, mert ha mi is azt hinnénk, akkor most nem olvashatnád Timón történetét…a gyepmesterek és az állatkínzók nem írnak történeteket megmentett kutyákról.