Boglyos története

 

2007 õszén kaptunk egy hagyományosnak és mindennaposnak tûnõ bejelentést, miszerint egy kóbor kutyát kellene valahová elhelyeznünk, mert már több hónapja etetik, de nem tudják befogadni.

A hely Poroszló volt, a Kemping területére járt be élelemért egy pumi keverék kutya, akit a horgászboltos úr és a büfé dolgozói etettek, de volt, hogy a szemét közül húzogatta ki a még ehetõ maradékot. Sajnos két gond is felmerült: elõször is nem volt helyünk, másodszor pedig Bogi annyira félt az emberektõl, hogy az etetését is csak nagy távolságtartással tudták megoldani.

A bejelentés után pár hónappal megüresedett egy helyünk, így elmentünk megkeresni Bogit. Háromszor mentünk le Poroszlóra, de hiába jártuk körbe a környéket utána, nem sikerült megtalálni. Végül szereztünk egy csapdát, amit a vadászok használnak kisebb állat befogására, és azzal indultunk útnak. Most végre szerencsék volt, mert ott találtuk a kutyust a büfé mögött bóklászni. A betelefonáló úr hívogatta magához, próbálta még élelemmel is becsalni a csapdába, de a kis Boglyos nem hagyta magát. Elkezdtem hozzá beszélgetni és már a kezembõl is evett, de vigyázott a távolság megtartására, nem engedte magát megfogni. Egyszer csak hívtak telefonon, és mialatt hosszasan beszélgettem, egyszer csak azt vettem észre, hogy Bogika a lábamat szagolgatja. Az úrnak is kikerekedett a szeme, mert ez már nagyon jó jelnek mutatkozott. Ezután sikerült õt megsimogatni, majd ölben betettem az autóba.

Itt véget is érhetett volna a kalandos történet, de még csak akkor kezdõdött, amikor Bogit ki akartam tenni az autóból! Amint nyúltam felé, hogy kiemelem, elkezdett morogni és kapott a kezem felé. Egy egész délutánt töltöttem azzal, hogy különbözõ módszerekkel megkíséreljem kiszedni õt az autóból. Végül már csak a hurkós bot maradt hátra, amit a kezdeti morgás után igen jól viselt és annak a segítségével lassan és óvatosan sikerült õt bevezetni a helyére. Számomra is meglepõ módon, a kutya mindezek után csak ragaszkodást és szeretetet tanúsított irányomban és én voltam a menedék, amikor egy számára ismeretlen ember meg akarta közelíteni. Aki már ezt az érzést egyszer megtapasztalta, az soha nem felejti el. Ez az, amiért mi állatvédõk kitartunk és minden nehézség ellenére folytatjuk a munkánkat, még kilátástalannak tûnõ helyzetekben is.

Bogi mára már egy lelkileg kiegyensúlyozott, játékos és bújós kutya lett, aki még mindig keresi a végleges otthont.