Kérj segítséget, ha szükség van rá, de ne hagyd, hogy még többen szülessenek! Ivartalaníts!
2008.08.31.

 

Kabaré, alias Klárika kálváriája Egerbõl indult, de Mezõtárkányban gyökerezett. Számomra nem is kétséges, hogy vannak vagy nincsennek véletlenek; az egri Imperiál Állatkórház várótermében megszólítottunk egy hölgyet, aki egy kölyökkutyával és egy rossz vászontáskával a kezében ült kókadtan az egyik padon.

Kiderült, hogy a szomszéd településen lakik, van 3 befogadott kutyája, akik közül a szuka (egy fajtatiszta bullterrier) lefialt, és 4 tündéri keverék kölyöknek adott életet. A nála lévõ kölyök tünetei és állapota alapján biztosak voltunk benne, hogy elkapta a parvo vírust. Ezt késõbb az állatorvos is megerõsítette. A hölgy olyan szegény volt, mint a templom egere, már az Állatkórházban is volt tartozása. Ekkor felajánlottuk a segítségünket, és elkezdtük hirdetni a kölyköket, akik közül az egyik pár nap múlva el is pusztult az Állatkórházban. Csodaként tartottuk volna számon, ha a többi kicsi nem kapja el a vírust, sajnos nem történt meg a csoda.
 
A hölgy a második kiskutyával – aki következõként lett rosszabbul – egyik este elindult gyalog Füzesabonyba (kb. 10 km távolság) az egyik helyi állatorvoshoz segítségért. B.J. állatorvos azt mondta neki, hogy õ nem tud a kutyával mit kezdeni, vigye az Állatkórházba. Ekkor a kutya még a saját lábán tette meg a két település közötti távolságot. Másnapra már romlott az állapota és a testvérein is elõjöttek a betegség tünetei. Este bevittük õket az Állatkórházba, ahol egy-egy injekció után infúziós kezelést kaptak, de sajnos egyikõjük sem volt elég erõs a vírussal szemben.
 
Ezek után az anyakutyának kellett megoldani a sorsát, szerencsére õ nem kapta el a betegséget, de az alultápláltságtól és az angolkórtól elég siralmas állapotban volt. El tudják képzelni, hogy még ettõl is rosszabb sorsból lett „mentve” a kutya? Elég nehéz, pedig így van. A hölgy azért vette pártfogásába az akkori nevén Kabarét, mert a szomszédjában lakó kisebbség azt mondta neki, hogy agyonveri a kutyát, ha nem viszi el. A hölgy elmondása szerint kölyök korában a földhöz is vágták a kutyát és rendszeresen õ adott neki inni és enni is. Ebbõl az életbõl csöppent szerencsétlen egy szeretetteljes, de nagyon szegényes életbe, ahol viszont már a rendes orvosi ellátására és az ivartalanítására nem tudtak áldozni.
 
Klárika – így hívják már – a fajtamentõk közvetítésével ivartalanítva lett és teljes orvosi kivizsgálásban részesült. Jelenleg végleges helyén éli boldog életét, örömet okozva örökbefogadójának, aki élet végéig megfelelõen gondoskodik majd róla.